Több mint ötszáz ház épült fel a tavaknál: főként horgásztanyák, nyaralók, de körülbelül hetven család télen-nyáron itt él. Az ő gyerekeik innen járnak iskolába is. A legközelebbi buszmegállóig négy kilométert kell gyalogolni. Öt évbe telt elintézni, de 2003-ban bevezették a villanyt az utolsó szigeten is. Netes hirdetésben kínálnak eladásra a környéken luxus családi házat is, 114 millióért, kandallóval, fűtött medencével és jakuzzival. A szigetvilág 166 hektáron terül el, ebből 106 hektárt foglal el a víz. A terület 87 százaléka közigazgatási szempontból Szigetszentmiklóshoz tartozik, a maradék 13 százalék, az északi csücsök csepeli.
A víz a legmelegebb napokban úgy 27 fokos volt. A tó a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatósághoz tartozik mint víz, de az állam kivonult jogilag a terület kezeléséből. „A kavicsbányászat szükségszerű végeredménye egy új tájelem, a tó, amelyet ma még nem kezelünk értékének megfelelően” – írják Szigetszentmiklós 2011-ben elkészült környezetvédelmi programjában. Ebben az áll, hogy a tó oxigéntartalma jó, a növényvédőszer mennyisége határérték alatt van, nehézfémet nem mutattak ki, összességében jó a fizikai-kémiai állapot.
Árvízvédelem szempontjából a terület mentesített ártérnek számít. A környezetvédelmi programban elmagyarázzák, hogy amiről beszélünk, felszíni és felszín alatti víztest is egyben, mert a bányatavak tavakként jelennek meg, de vízutánpótlásuk a talajvízből történik. A vízszint az évek alatt 3-3 és fél métert emelkedett. A háztulajdonosoknak folyamatosan küzdeniük kell azért, hogy megvédjék a víztől, amit felépítettek. A közvetlen vízparti utakat mára már ellepte a tó, a nyaralók egy részét csak kalandosan lehet megközelíteni: csónakkal vagy leereszkedve a meredek partfalon, madzagba kapaszkodva.A fürdést a horgászok nem nézik jó szemmel, mert féltik a víz tisztaságát, de nem is ajánlott azoknak, akik nem ismerik elég jól a terepet. A mára már víz alá került tereptárgyak, karók, komplett stégek veszélyesek, és a víz is hirtelen mélyül, mint minden bányatóban. Akik viszont megtanulták már, hol mit találnak a vízben, fáradság nélkül hűsölhetnek. Hiába mély a víz, nem kell úszni, ha az ember tudja, hol a karó, amiben megkapaszkodva akár órákig ellehet nyakig a vízben. Feltéve, ha nem zavarja, ha egy kíváncsibb naphal megcsipkedi a lábát, és ennyitől még nem menekül ki pánikszerűen. Velem sajnos az utóbbi történt.